A tiltott város

Ha csak pár napot tudunk eltölteni a kínai fővárosban, szinte kizárt, hogy ne kerítsünk sort Peking egyik, ha nem „a” legfőbb nevezetességére, az éppen idén hatszáz éves Tiltott Városra.Amióta közönséges földi halandók is beléphetnek a néhai félistenek birodalmába, mindig nagy itt a nyüzsgés. Vannak, akik pár óra alatt „kipipálják” a veretes emlékmű-rengeteget, de vannak olyanok is, akik több napot szentelnek eme csodára. Az 1406 és 1420 között 72 hektáron épült császári komplexum 980 megmaradt épületből – köztük több mint 90 palotából, bennük 8707 helyiségből – áll, amelyet a helyi népnyelv tréfásan „9999 és fél szobás” palotának nevezett, mivel 10 ezer szoba csakis a mennyekben lehetett.Szolgáljon irigylésre méltó előnyünkre, hogy lassan száz esztendeje a magunkfajták is betehetik a lábukat arra a térre, ahová évszázadokon át csak a császári család, a rokonaik, a kényes gonddal válogatott alkalmazottaik, cselédeik vagy eunuchjaik nyerhettek bebocsáttatást.Persze nem árt szakavatott kísérőbe kapaszkodnunk, hogy megértsük a sárkányok és teknősök, darvak és elefántok, színek és formák szédítő kavalkádját. Az album lapozása közben Kocsis András Sándor – az utazás, a szobrászat és a fotózás szerelmese – fotói, valamint Benda László szakújságíró összeállítása révén mélyebb bepillantást nyerhetünk a palotanegyed rejtekeibe, esetleg korábban itt szerzett élményeinket is feleleveníthetjük.